Register

A Vivace kamarakórus Marosvásárhelyen

2019. július 5-én a Vivace kamarakórus tagjai Erdélybe utaztak egy hosszúhétvégére, kirándulással egybekötött koncertekre.

A hosszú utazás első állomása Körösfőn volt, ahol megtekintettük a templomot, és természetesen énekeltünk is. Károly Károly tiszteletes úr nagyon készséges és kedves volt, részletesen megismertette velünk a templom és a település történetét.

Kolozsváron álltunk meg legközelebb. A Farkas utcai gyönyörű református templomban próbáltuk ki az akusztikát. Felemelő érzés volt ebben az egyedülálló csarnoktemplomban énekelni, ahol egykor olyan történelmi személyek ültek a padokban, mint Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor vagy Rákóczi György.

Este hatra érkeztünk Marosvásárhelyre. A szállás elfoglalása és egy kiadós vacsora elfogyasztása után egy tartalmas próbát tartottunk. Hallgatóságunk is akadt, a panzióban jó néhány angol vendég is tartózkodott, s kedves szavakkal gratuláltak a kórusnak.

Szombaton délelőtt Marosvásárhely legfontosabb, legismertebb nevezetességeit tekintettük meg. Ez a délelőtt sem múlhatott el éneklés nélkül. Természetesen a Rózsák terén sétáltunk: elhaladtunk a barátok templomának híres tornya mellett, megcsodáltuk a Közigazgatási Palota szecessziós épületét, majd bementünk a Kultúrpalotába. Megnéztük a Tükörterem híres üvegablakait, melyen magyar mondák, balladák jelenetei elevenednek meg. A Kultúrpalota lépcsőházának üvegablakaiban egy-egy hírem magyar zeneszerző portréját örökítette meg az alkotó. Mi Liszt Ferencnél énekeltünk kiváló akusztikában, gyönyörű környezetben. Megint csak akadt lelkes hallgatóságunk egy kisvárdai magyar kórus s egy francia csoport személyeiben. Tapssal, ovációval jutalmazták éneklésünket, s kérték, még folytassuk. Így egy rögtönzött kb. 20 perces kis mini koncertet adtunk.

Ezután a Keresztelő Szent János-templomba tértünk be. Itt is énekeltünk egy rövidet, hosszabbat egy esküvő miatt nem lehetett. Egyébként is sok esküvő volt aznap, úton útfélen találkoztunk ünneplőbe öltözött násznéppel. A legszebb mégis egy magyar esküvő volt, ahol az ünnepi öltözet a széki népviselet volt. Majd felmentünk a várba. Kissé már fáradtak voltunk, úgyhogy jól esett volna mindannyiónknak egy kis frissítő ital, azonban a vendéglőben egyszerűen nem szolgáltak ki bennünket. Ezt szomorúan, kissé bosszankodva tudomásul vettük, és továbbálltunk.

Ebéd után a Maros völgyében kirándultunk. Gernyeszegen álltunk meg, hogy megcsodáljuk az igen jó állapotban lévő, bár most még szinte üres Teleki-kastélyt, mely egy ősparkban található. Nagyon kedves és nagy tudású idegenvezető fiú, Gáspár fogadott bennünket. Mindent tudott a kastélyról, a Teleki-családról. A díszteremben aztán jutalmul énekeltünk. Olyan kegyelmi pillanatban lehetett részünk, amire ritkán van alkalom. Úgy énekeltünk, hogy beleborzongtunk, s Gáspár szemében is meg-megcsillant néhány könnycsepp.

Ezután Szászrégen felé folytattuk utunkat, ahol megtekintettük Erdély legnagyobb hangszerkészítő üzemét.

Vasárnap, a hazafelé tartó utunk is tartalmazott néhány fontos látnivalót. Először Nagyszebenben álltunk meg. Szerettük volna megnézni a híres evangélikus templomot, sajnos azonban ez most sem sikerült. Jelenleg felújítás miatt nem látogatható. Ellenben a Szentháromság plébániatemplom nyitva volt. Egy zord külsejű néni vigyázta. Amikor megkérdeztük tőle, szabad-e énekelni, válaszre sem méltatva faképnél hagyott bennünket. Mivel nem volt egyértelmű az elutasítás, énekelni kezdtünk. S a néni arca mosolygósra változott.

Utolsó megállónk Gyulafehérváron volt. Leróttuk kegyeletünket a Hunyadiak és más nagyságok sírja előtt a székesegyházban.

Este érkeztünk Mezőtúrra, élményekkel, emlékekkel gazdagítva a kórus krónikáját. És ismét beigazolódott: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklő a másokét is” (Kodály)


Köszönjük a Mezőtúri Turizmusfejlesztési Kft támogatását.

Csiderné Csizi Magdolna

a Vivace kamarakórus művészeti vezetője

Mezőtúr, 2019. július 15.

 
Copyright Kelemen Márton © 2010-2018.