"Hálás vagyok a sorsnak, hogy

tanulhattam tőle,

emberséget és lobogást,

kitartó szárnyalni tudást."

A kedvesség, a nyugalom most is sugárzik Mária néniről – ő a Teleki Mária nénije. Minden egykori Telekisnél felidéződik egy mosolygós, türelmes, nagy szaktudású tanár a „Mária néni” hallatán. Mezőtúr város életében kiemelkedő az ő pedagógiai munkássága, hiszen 1947-től 1977-ig adta át tudását, nevelte a szakma szeretetére, tiszteletére a gyorsírókat, gépírókat.

Örömmel tölt el, hogy épp a Teleki Blanka Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium falai közt, épp az egykori gyorsíró szakteremben köszönthettük egykori tanárunkat

Kosnár Lajosné Radványi Mária nénit, aki augusztus 5-én 90-ik születésnapját ünnepelte, mi pedig a 40 éves érettségi találkozónkat.

Mária néni a tőle megszokott szerény, szelíd tekintettel fogadta a köszöntést, de szemei kissé párásak lettek. - „Köszönöm, jó itt lenni köztetek.”

Ahogyan néztük a diasoron a 40 évvel ezelőtti képeket, egyre inkább megelevenedett a múlt: az írógépek ütemes kattogása, az ujjak fékezhetetlen futása a billentyűkön, a ceruzák sercegése a lapon, a „titkos” gyorsírási minta-sztenogramok a táblán – szóval a Telekis gyorsírás és gépírás órák.

Mióta is van gépírás és gyorsírás tanítás Mezőtúron?

1947-ben kerültem Mezőtúrra, ekkor alapítottam meg a gyorsíró és gépíró magániskolát. Az akkori oktatási rendszerben lehetőség adódott több vidéki városban: Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, így Mezőtúron is ilyen típusú iskolát indítani. Én szívesen vállalkoztam erre a feladatra.

Honnan jött ide Mária néni?

Szegedről költöztem ide, előtte a szüleimmel éltem Szegeden. Szerettem itt lenni és dolgozni, hiszen a 2 ujjal pötyögtetők helyett, a tízujjas vakírással dolgozó adminisztrátorokat nevelhettem ki, s irántuk egyre inkább megnőtt az igény.

Volt-e segítő társa a munkában?

A gyorsírási rendszer egyik kiváló átdolgozójának: Fabro Henrik leánya: Fabro Henrika és még két kollegám is tanított velem.

Mikortól került kapcsolatba a Teleki Blanka Gimnáziummal?

1962-ben már a 2 éves gyorsíró és gépíró iskola kevésnek bizonyult, ezért a Teleki Blanka Gimnáziumba integrálódott.

Milyen típusú képzés történt ebben az időben?

Szakiskolai képzés volt, aminek időtartama 2 év, de 1963-tól bevezetésre kerülhetett a 3 éves szakmai képzés, ahol már több tantárgy oktatására is sor kerülhetett a gyors- és gépíróknál. 1964-től a szakiskolai délutáni és esti tagozatos oktatás mellett, nagy örömömre szolgált, hogy szakközépiskolai képzés keretében – ami már 4 évig  tartott – oktathattam a gyorsírást és a gépírást.

Miben különbözött a szakmai képzés a szakközépiskolában?

A 4 év időtartam lényegesen több szakmai ismeret átadására adott lehetőséget. A gyorsírás tudást már nem 120-150 fokra, hanem 200 fokra lehetett fejleszteni. A tanulók már az élőszóval azonos időben rögzítettek, szakmai érettségin bizonyítottak. Gépírásból „szárnyalhattak” a képességek, hiszen a 4 év nemcsak biztos rögzítése volt a tízujjas vakírásnak, hanem egyénenként megmutatkoztak a kiválóságok.

Kedves Mária néni! Volt-e a 60-as, 70-es években lehetőség arra, hogy a Teleki tanulói szakmai berkekben versenyezhessenek?

Igen – nagy örömömre szolgáltak a versenyek. Több tanítványom is kiválóan szerepelt, például te is hibátlansági kitüntető jelvényben részesültél.

Szerettem tanítani – mondja Mária néni – éreztem, hogy fontos szakma a miénk. Mária néni mindenre pontosan emlékszik, mintha tegnap lépett volna ki a Teleki kapuján.

Mióta is nyugdíjas Mária néni?

Már 35 éve annak, hogy nyugdíjas lettem, s nem tanítok.

Átvették-e a szaktanári stafétát Mária nénitől?

Amikor nyugdíjba mentem hárman tanítottuk a szakmai tantárgyakat a Telekiben, hiszen nemcsak a szakközépiskolában, hanem a gimnáziumban is tanítottuk a szaktárgyainkat. Pedagógiai pályám ajándéka, hogy egykori tanítványom: Jurtáné Gellért Edit 1978-tól utódomként a Teleki gyorsírás és gépírás tanára lett.

Mária néni mindig a precízségre, a pontosságra ösztönzött bennünket – tanítványokat. Számtalanszor elmondta, hogy a gépírás az akaratnevelés iskolája, ezt a tudást soha senki nem veszítheti el, s hogy a gyorsírástudás fejleszti emlékező-képességünket. „A gyorsírás hasznos művészet, előnyeit senki sem tagadhatja.” ahogy Jules Verne írta. Megszámlálhatatlan hány tanulót tanított meg – bizonyára ezreket – a gyorsírás és gépírás titokzatos tudományára, mindig türelemmel, pontos magyarázattal, emberséggel, szakmai szeretettel.

Köszönjük, hogy Mária nénitől tanulhattuk a szakmát, 40 év után is bizton állíthatjuk, hogy a gyorsírás és a gépírás tudása a leghasznosabb szakmai ismeret volt a középiskolában, mindenkor megéltünk a „Telekiben tanultakból”.

Kedves Mária Néni! Sok szeretettel köszöntjük 90-ik születésnapja alkalmából és kívánunk hosszú éveken át tartó jó egészséget.

Jurtáné Gellért Edit