A Mezőtúri Mezőgazdasági Gépész Technikum 1966-ban végzett diákjai eddig kilenc alkalommal tartották meg öt évenként soron következő érettségi találkozójukat. A találkozások sikere, jó hangulata arra indította az összetartó fiúközösséget, hogy a negyvenéves találkozón az évenkénti együttlétekről döntsenek. A szeptember első egész hetének végére kitűzött találkozásokon az egykori fiúosztály tagjai más és más helyeken, az aktuális szervező lakhelyén gyűlnek össze néhány emlékidéző, kellemes órára, egy közösen töltött hétvégére.

Így adódott, hogy ez évben Nyírbátorban, Gajdics Kálmán volt osztálytársunk városában idéztük együtt a hajdani mezőtúri iskola a Tekó szellemét, hagyományait, az ide fűző szép emlékeket.

A kora délutáni találkozás, szállásfoglalás után idegenvezető segítségével ismerkedtünk Nyírbátor szépen felújított, a közelmúltban restaurált történelmi nevezetességeivel.

Nyírbátor leginkább a XV-XVI. századból fennmaradt egyházi és világi építészeti emlékeiről, valamint a város egykori birtokosai, a Báthori család napjainkban is ápolt kultuszáról nevezetes. A középkorból fennmaradt műemlék épületek messze földön híresek: a késő gótikus stílusban épített református templom, az Erdély közelségére valló fa harangtorony, a barokk módra átépített minorita templom és kolostor, Báthori kastély, panoptikumában az életre kelt Báthoriakkal feledhetetlen élményt nyújtott számunkra a kellemes nyárvégi napon.

A szokásos osztályfőnöki órán mindenki beszámolt az elmúlt egy év történéseiről. Sajnos, búcsúznunk is okunk volt ezen a délutánon: Kormos Sanyira, az elmúlt év őszén elhunyt társunkra, a kiváló zenészre emlékeztünk.

A találkozás most is nagyon  kellemes,  jó hangulatú volt. Nyírbátor, Gajdics Kálmán és felesége nagyszerű vendéglátók, figyelmes házigazdáink voltak – méltó keretet biztosítottak régi iskolánk hűséggel őrzött szelleme, hajdan volt mezőtúri diákemlékeink felidézéséhez.

A Mezőtúri Mezőgazdasági Gépész Technikum 39 fős osztálya, egykori diákjai nevében:

Benics Kálmán

öregdiák