25 év után újra TELEKISEK lettünk

2012. szeptember 22.

„S míg lábunk szentelt küszöbödre hág,

Úgy érezzük, körödben újra áthat

A szívedből áradó ifjúság.” (Tóth Á.)

Negyedszázad – hosszú idő, nehéz átlépni a Teleki hatalmas kovácsoltvas díszítésű ajtójának küszöbét, de mintha tegnap lett volna. Tegnap, amikor a Teleki kanyargós folyosóin kalauzoltalak benneteket, együtt fedeztük fel hol is van az iskolai könyvtár, a fizika, a kémia előadó. Akkor még kérdés volt milyen az a gépírás szakterem, miért van annyi vonal a gyorsírás terem tábláján. Megmásztuk a Teleki Kollégiumába vezető lépcsőt, hiszen az osztály háromnegyedének a Kollégium volt az új otthona.

Az is csak tegnap volt, amikor az első osztályfőnöki órán egy vidám leánycsapat párás szemmel mondta el, hogy ki honnan érkezett, miért lett szent elhatározása, hogy gyorsíró és gépíró, ügyviteli ügyintéző legyen.

Megszerettétek az iskolát, együtt tanultunk, versenyeztünk, minden évben osztálykirándulásra mentünk, jó csapat lettünk.

25 év után is pörögnek az emlékek. Milyen nagy küzdelem volt egyes tárgyakból jelesnek, jónak lenni. Felidéztétek a táblára és fóliára írt színes titkos írást, vagyis a gyorsírást - ami a mai napig „kezetekben van” - mennyire természetes lett az érettségire. A gépteremhez közelítve mintha a mechanikus írógépek ütemes kopogása hallatszódna, és persze a zenére írás varázslata, mely néha nemcsak az ujjakat mozgatta meg.

A géppel írás ma is a napi lét, a munka, a kommunikáció, a szórakozás, a szabadidő része, hiszen a számítógép, ha bővítette is az információ-kezelést, akkor is csak billentyűzettel működik. Ahogyan elmondtátok, a számítógépet is játszi könnyedséggel kezelitek négy év szorgalmas gépírás tanulás, no meg 25 év munka után.

Most negyedszázad múltán ismét rácsodálkoztok, hogy milyen is a Telekiben egy gépíróterem?

Bizony hangtalan számítógépek klaviatúráján tanulnak gépírást, vagyis információ-kezelést a mostani Telekisek. Már nincs „hármas váltókezelés”, de van hibajavítási lehetőség. Nem kell a papírbefűzéssel bajlódni, mert a számítógép mindent képes tárolni. Igen, a maga korában az írógép egy csoda volt, ahogyan a költő is írta:

„Váltód csapódik, s a papírt

Úgy viszed, mint egy halk vonat,

Utazol a fehér síneken.

Írógép – Te titokzatos új csoda”  (Puszta S)

A boldogság sugárzott rólatok, egyik sztori jött a másik után, mindenre ismét kíváncsiak voltatok. Érdeklődve nézegettétek a folyosó tablóit, a termeket. Gácsi Mari több mint száz fotóval dokumentálta a facebookon, hogy újra a Telekiben jártatok. A felismerés mosolya villant szemetekből, amikor a csak egyszer helyettesítő történelem szakos tanárnő üdvözölt benneteket, immár a Teleki igazgatójaként. Most az iskoláról is éppoly lelkesen mesélt, mint akkor az athéni demokráciáról.

Az a csekély négy év milyen sokat rejtegetett, most csomagoljátok csak ki az emlékeket. Elmondtátok, hogy mennyi tapasztalatot gyűjtöttetek, szerető, gondoskodó anyák, precíz, céltudatos emberek lettetek, amihez úgy érzitek ez az iskola adta az alapot.

Jóleső érzés volt hallani, hogy a főiskolán a Telekiben tanultak szilárd alapul szolgáltak, mert ami ott nehéznek „kikiáltott” tantárgy volt, azt ti könnyedén teljesítettétek. Örülünk, hogy tartalmas éveket adtunk, öröm, hogy tanítottunk benneteket.

Jurtáné Gellért Edit osztályfőnök