Ő már nem álmodik virágos tavaszt,

Nem emlékezik a múltra,

Ő volt ki bánatot, gondot sosem mutatott.

Csak következetesen, csendben tanított.

A végső vég egyetlen pillanat, ez az egyetlen pillanat, ami kegyetlen fájdalmat okozva magába tömöríti a dolgos, küzdelmes éveket. MÁRIA néni munkájának fontos pillanatai a Teleki Blanka Gimnázium Közgazdasági Szakközépiskola nagy családjához kötődtek.

E nagy családhoz tartozott Kosnár Lajosné Radványi Mária tanárnő.

2013. január 27-től már csak emlékezünk a kedves, szelíd tekintetű, nagy szaktudású gyorsírás és gépírás tanárra.

Tavaly augusztusban még annak örülhettünk, hogy 90. születésnapja alkalmából köszönthettük. Akkor még nem gondoltuk, hogy az lesz az utolsó Telekis találkozás, hogy csak rövid ideig lesz már közöttünk.

Mezőtúr város, a Teleki Blanka Gimnázium Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium életében kiemelkedő volt az ő pedagógiai munkássága, hiszen 1947-től 1977-ig nevelte az ügyviteli szakma, a hivatás szeretetére, tiszteletére a gyorsírókat, gépírókat.

Szegedi nagyvárosi életét váltotta fel a kisvárosi: mezőtúri életre, csak azért, hogy pedagógiai hivatását gyakorolja, hogy a tízujjas vakíráson alapuló gépírás, és a gyorsírás titkait feltárja, megszerettesse, megtanítsa.

1947. szeptemberétől magániskolájában kezdte meg a tanítást Mezőtúron. Több gyorsíró és gépíró tanfolyamot is indított, melyek általában 6 hónaposak voltak.

Az 50-es években anyai örömök szólították el városunkból, de iskolájában kollegái folytatták a tanítást.

1962-től a Teleki Blanka Gimnázium Közgazdasági Szakközépiskola képzési lehetőségét gazdagította a gyorsíró és gépíró szakiskola.

A 2 évesre emelkedett szakiskolai képzés mellett már a nappali tagozatos közgazdasági osztályokban is tanította a gépírást.

1964-től kezdve, a szakközépiskolai ügyviteli ágazat bevezetésével, szakmai érettségivel együttes oktatás indulhatott a gyorsírás és gépírás tanításában.

Végtelen türelme, nagy szaktudása, szerénysége minden pedagógus társában, tanítványában tiszteletet, megbecsülést vívott ki.

Tanítványai kiemelkedő eredménnyel tettek érettségit gyorsírásból, jegyzőkönyvvezetésből és gépírásból egészen 1977-ig. Ezután még egy évig néhány órát vállalt az iskolában.

Ő adni tudott kezeknek mesterséget,

a gyermeki léleknek akaratot, kitartást,

a gyorsírás és gépírás művészetében egyre magasabb fokra jutást.

Pedagógus társaival örömmel osztotta meg szakmai tapasztalatait, emlékeit. Sokat mesélt a kezdeti időkről, nehézségekről, de sosem panaszkodott.

Imádta munkáját, szép eredményeket ért el a gépírás és gyorsírás tanítása során, de a sikert csendben, a tanítványokkal ünnepelte.

Diákok ezrei köszönhetik, köszönjük neki, hogy a gyorsírás és gépírás különleges világát elhozta az Alföld városába - Mezőtúrra. Köszönjük, hogy az ügyviteli képzés bölcsője lett évtizedeken át a mi iskolánk.

35 éve, hogy nyugdíjas lett. Látogatásainkkor örömmel mutatta meg régi tankönyveit, hímzéseit, a lágyan csengő zenéket, verseit. Sohasem mulasztotta volna el, hogy az iskoláról érdeklődjön. Mindig örömmel fogadta az iskola meghívását az ünnepi rendezvényekre.

Köszönjük, hogy a gyorsírás és gépírás oktatásának történetével gazdagította a Teleki centenáriumi évfordulójára kiadott évkönyvet. Köszönjük, hogy együtt zsűrizhettünk vele a jubileumi szakmai versenyeken.

Mária néni hatalmas hivatástudattal, szakmai alázattal eredményre vitte élete célját.

Az elmúlt év utolsó hónapjaiban többször is a tőle megszokott beletörődéssel nyugtázta, hogy az élettől a kort, az öregedést is el kell fogadni.

Betegágyán mégis azon gondolkodott, vajon lesz-e még a gyorsírás tanítására lehetőség a mi iskolánkban, kell-e még a jó gyorsíró.

A nap fénye már hiába világítja meg a sötét égboltot, törékeny alakját, szelíd mosolyát, táblára írt titokzatos sztenogramját nem látjuk többé, de emlékét féltett kincsként kegyelettel őrizzük meg.

Jurtáné Gellért Edit