Az idén az eddigiektől eltérően újszerű módon szervezték meg számunkra a kórustábort. A vállalkozó szelleműek 4 napot tölthettek  el szeptember 7-e és 10-e között, a távoli Kehidakustányban, mely Keszthelytől kb. 20 km-re található a festői szépségű Zalai-dombságban. Először Zamárdiban álltunk meg, ahol a hideg víz ellenére majdnem mindenki bemerészkedett a Balatonba. Az ebéd-pizzát ott helyben fogyasztottuk el a Mauro-Pizzériában. Mindannyian örültünk a finom ételnek. Utunkat Keszthely felé vettük.  A csodálatos barokk kastély elvarázsolt bennünket történelmével, gazdagságával. Érdekes hintókat,  kocsikat is láthattunk az időszaki kiállításon. A parkban sétálva egy idős házaspár – aki hallott bennünket a kastélyban énekelni - , kértek bennünket, hogy énekeljünk még. Örömmel mutattuk be azt, amit tudtunk. Mindenki izgatott volt, amikor a hosszú nap után végre kehidakustányi szállásunkra értünk. Beléptünk a házba és nem hittünk a szemünknek. Csodálatos tisztaság és vadonatúj bútorok vártak bennünket. Négy embernek volt egy lakosztálya, ahol fürdőszoba, konyha és erkély is tartozott a lakásokhoz. Este csapatokba rendeződtünk és egy totót oldottunk meg az aznapi látnivalókból.

Másnap megtekintettük a Deák-kúriát Kehidakustányban, hiszen ebben a faluban lakott majd 30 évig a „haza bölcse”, Deák Ferenc. A kiállítás majdnem olyan kimerítő volt,  mint egy töri óra. Énekkari próbánk is volt délelőtt. Közösségi tér híján a lépcsőházban próbáltunk, s ez jó is volt, hiszen kiváló volt az akusztika, így könnyebb volt énekelni is. Délután ellátogattunk a sümegi várba. Ismét történelem és földrajz órát kaptunk. A várlátogatás igencsak interaktív volt, hiszen bármikor lehetett kérdezni, és mi kérdeztünk is egyfolytában. Gyönyörű volt a kilátás a várból. A szállásunkra visszatérve út közben megtekintettük Magyarország legnagyobb sztupáját Zalaszántón.  Vadregényes, izgalmas hegyi úton közelítettük meg az építményt, mely egy háborítatlan tisztáson található. Hatalmas méreteivel lenyűgözött bennünket.

A következő napot kézműves foglalkozással kezdtük. Lehetett készíteni papírból virágot és méhecskét, akinek ehhez nem volt kedve rajzolhatott, vagy termésekből rakhatott ki képeket. A kóruspróbán már annyira összeállt az egyik dal, hogy elhatároztuk, előadjuk az étteremben, hiszen olyan finomak voltak az étkek, s a pincérek is nagyon kedvesek és készségesek voltak velünk. Így tettünk, nagyon tetszett a tulajdonosnak, s meghívott bennünket jövő nyárra, koncertezni.  Délután a Kis Balaton élővilágával ismerkedtünk. Először a kápolnapusztai bivalyrezervátumba látogattunk el, majd a Kányavári szigeten haladtunk végig a tanösvényen. A csapatoknak egy-egy feladatlapot kellett megoldani a Kis Balaton tudnivalóiból. A kirándulás negyedik napját egy fergeteges kareoke partyval zártuk. A csapatok ismét összemérhették találékonyságukat. Egy szabadon választott zeneszámra koreográfiát kellett betanulni, s azt bemutatni a többieknek.

Hazafelé a Balaton északi partján jöttünk. Út közben felmásztunk a monoszlói Hegyestűre, ahonnan szinte az egész Balaton-felvidéket lehetett látni.  Utolsó állomásunk a Tihanyi Apátság volt. Ágoston szerzetes vidáman vezetett  végig az apátságon, de mi már akkor nagyon fáradtak voltunk. Azért a fagyi mégiscsak jól esett.  Este fél kilenc körül érkeztünk Mezőtúrra, fáradtan de rengeteg élménnyel gazdagodva.

Köszönjük a szüleinknek, hogy anyagi áldozatvállalásukkal megteremtették a lehetőségét annak, hogy elmehettünk erre a kirándulásra, és köszönjük tanárainknak, Bánkiné Czikkely Zsuzsannának, Nagypál Ferencné Ica néninek, Cihat Annamáriának és Csiderné Csizi Magdolnának, hogy feledhetetlenné varázsolták az iskola első napjait.

Giricz Nóra és Kötél Zsuzsanna 8. a osztályos tanulók