Minden országnak, városnak és talán még városrészeknek külön-külön is egyedi hangulata van. Egy hét alatt három főváros. Ez volt az a maradandó élmény, amit átélhettünk szeptemberi kirándulásunkon. Sokan mondják, hogy már nem olyan nagy dolog eljutni Nyugat-Európába, szerintem azonban a nagy dolog relatív fogalom manapság. Talán minden tud élményt nyújtani. Az ismerőseimmel és köztük a barátaimmal elmenni Brüsszelbe, Londonba és Párizsba nekem élményt jelent.

Szeptember 10-én délután takarókkal, kispárnákkal, hatalmas bőröndökkel, és ételekkel megpakolt táskákkal felszerelkezve gyülekeztünk a busz körül. A hosszas szervezés után végre elérkezett a várva várt nap: magunk mögött hagytuk az integető családtagokat, és elindultunk Londonba. A több mint 20 órás buszozás mindenkit megviselt, de az első kitérő, Brüsszel elfeledtette velünk az út fáradalmait. A Szent Mihály- és Szent Gudula székesegyház megtekintése után hosszas sétát tettünk a belvárosban, és a főtéren összefutó sétálóutcákon nézelődve magunkba szívtuk a város hangulatát, és az édességüzletekből áradó gofriillatot.  Habár nem volt sok időnk a város felfedezésére, a legfontosabb nevezetességekkel megismerkedtünk.  Megcsodáltuk a Grand-Place barokk épületeit,  s megnéztük a pisilős kisfiút is.  Az Atomiumnál történő fotózkodás után megkönnyebbülten szálltunk fel a buszra, hiszen végre franciaországi tranzitszállásunk felé vettük az irányt, ahol lehetőségünk volt kipihenni magunkat.

A dunkerque-i éjszaka után másnap korán reggel, megújult erővel indultunk a Csalagút felé. Az átkelés után Canterbury volt az első megálló. A szembejövő egyenruhás diákok képe kezdte éreztetni velünk, hogy már nem otthon vagyunk. Az érsekség hatalmas katedrálisa lenyűgöző volt.  A Szent Ágoston apátság környékén lévő kisvárosi vásárlóutcák forgataga magával ragadja az embert. Canterbury szerintem egyöntetűen mindenkit elbűvölt girbe-gurba kis utcáival. Az angol vidék hangulata semmihez sem fogható, különleges.  Rochesterben a fiúkat is elvarázsolta a középkori normann lovagvár semmihez sem hasonlítható hangulata. Szinte hallottuk a kardok csattogását, a páncélok nyikorgását, éreztük a történelmet a falai között. Sok-sok élmény után este végre elfoglaltuk Allhallows-i szállásunkat a Temze partján elterülő mobilhome parkban.

Egy ilyen ház 3 hálószobából, egy fürdőszobából , egy nappaliból (ami egyben - ha találékonyak vagytok - ebédlő) és egy konyhából áll. Nagyon jókat főzőcskéztünk itt esténként. Az ágyak kicsit keskenyek ugyan, de egy egész napos városnézés után nagyjából a zuhanykabinban is elaludnál.

Másnap reggel korán indultunk a fővárosba. Miután megküzdöttünk a reggeli csúcsforgalommal, gyönyörű, napos időben érkeztünk a London Eye-hoz. Erről az óriáskerékről lenyűgöző kilátás nyílik Londonra. Később néhány órát a Természettudományi Múzeum felfedezésével töltöttünk, de egy teljes nap is kevés lenne ahhoz, hogy bejárjuk a hatalmas épületet. A nap további részében hosszú városnéző sétát tettünk a belvárosban, ahol szinte egymást érik a nevezetes épületek és műemlékek. Jártunk a Buckingham palotánál, a Trafalgar téren, a Downing Streeten, a Westminster apátságnál. Aztán voltunk persze a képeslapokról már jól ismert turistalátványosságoknál is, mint a Big Ben, Houses of Parliament, Tower of London, Tower Bridge, s hosszan sorolhatnánk még…

Befejezésül átsétáltunk a Westminster hídon, ahonnan gyönyörű látványt nyújt az angol Parlament. A sűrű program mindenkit kellemesen elfárasztott, azonban a következő nap még több új élményt tartogatott.

Elmentünk Madame Tussaud panoptikumába is. A világhírű viaszmúzeum hatalmas tömegeket vonz, London egyik leglátogatottabb nevezetessége, ahol mindenki lefényképezkedhetett Robert Pattinson, Justin Bieber, Zac Efron, Lady Gaga és a többi kiskedvenc viaszszobrával, átmehetett egy zombinak öltözött rémekkel teli szobán, majd –kissé még mindig horrorisztikus, dülledt szemű mozgó viaszfigurák útmutatásával- végignézhette London történetét. Miután mindenki közös képeket készített kedvenc sztárjainak viaszfiguráival, a világ egyik legismertebb bevásárló utcája felé vettük az irányt. Az Oxford Street a vásárlók paradicsoma: a végeláthatatlan kavalkádban az olcsó szuveníreket árusító boltoktól kezdve a méregdrága üzletekig minden megtalálható. Csupán a kirakatok nézegetésével is órákat el lehet tölteni.  Ahogy sétáltunk az Oxford Streeten, beszélgettünk a tarka sálakat kínáló utcai árusokkal, akik vagy a tapasztalataik alapján vagy a portékájuk minél biztosabb eladása érdekében nagyon jól tudták, hogy a magyar nők szépek...

Hatalmas pozitívum, hogy majdnem minden sarkon van Londonban Starbucks Coffee. Egy hűvösebb, őszies napon, egy kimerítő városi séta után jó nézni az esőben siető embereket a kirakatból egy bögre forró kávé mellett.

Ami szerintem kihagyhatatlan egy londoni út során, az a Natural History Museum és a British Museum. Korosztályra való tekintet nélkül mindenki megtalálja a saját érdeklődési körének megfelelő dolgokat ezekben az épületekben. A Természettudományi Múzeumban a dinoszauruszok világától a földrengés-szimulációig nagyon sok érdekes és különleges dolgot láthattunk. A British Museum impozáns épülete a világ egyik legnagyobb, az emberiség történetével és kultúrájával foglalkozó múzeumnak ad otthont. Többek között rácsodálkozhattunk a rosetti kőre, a hatalmas görög, római, mezopotámiai szobrokra, és bepillanthattunk az egyiptomi múmiák különleges világába is.  A British Museum üveggel fedett, belső udvarán üldögélve elgondolkodtam, hogy egy ilyen helyre milyen szívesen eljárnék én is Magyarországon. Az emberek francia leckét vettek, találkoztak a társaságukkal, randevúztak vagy csak megpihentek. De mindenki boldognak tűnt… Sajnos mindkét múzeum körbejárása több napot igényelne és idő szűkében nem tudtuk teljes részletességgel végignézni mindkettőt.

Másnap ismét az angol vidék felfedezésére indultunk. Elsőként a brit királyi család egyik legfontosabb, még ma is használt rezidenciáját, a windsori kastélyt látogattuk meg. Az ódon épületegyüttes falai közt sétálgatva elállt a lélegzetünk a hatalmas, pompásan díszített termektől. Láttuk a királynő tróntermét, ebédlőjét, fogadótermeit. Lehetőségünk volt megtekinteni a királynő testőreinek őrségváltását is, ami szintén nem mindennapi élmény volt. Windsorból kora délután érkeztünk Oxfordba, ahol bemehettünk az Oxford Egyetemre is. Nagyon más, mint bármelyik magyar egyetem. A Harry Potterből jól ismert épületben sétálgatva kedve támad az embernek ott tanulni. Valahogy érezhető a történelem, a tekintély a falakban. A diákokon is látszik az iskolájuk miatt érzett büszkeség. Nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy ezt ott nevelik beléjük, vagy az iskola falai között akaratlanul is rájuk ragad…

A hétvége közeledtével elérkezett az utolsó napunk Angliában. Péntek reggel hosszas pakolás, bőröndtaposás és szendvicscsomagolás után ismét buszra szálltunk.  A délelőttöt a Towerben töltöttük, ahol megcsodáltunk a brit koronázási ékszereket, és betekintést nyerhettünk az ország hadtörténetébe. majd hajóztunk a Temzén egészen Greenwichig. A csillagvizsgálóban mindenki igyekezett ráállni az idővonalra, hiszen itt megy át a „Greenwichi délkör”, a 0° délkör, ami hagyományosan a zónaidő számítás alapja (GMT).

Látogatásunk végeztével egy utolsó pillantást vetettünk még Londonra, és a már bőröndökkel megpakolt busszal elindultunk a Csalagút felé, majd azon átkelve célba vettük Párizst.  Itt még egy éjszakát töltöttünk tranzitszálláson. Reggel az indulást izgatott készülődés előzte meg. A borús idő ellenére vidáman keltünk útra, hogy felfedezzük a francia fővárost, sétáljunk Sans Elysee macskakövein. Egyértelműen Párizs volt a leghangulatosabb a három nagyváros közül. Máshogy fújt a szél, mások voltak az illatok, az emberek nevetése, a turisták is másmilyenek, akik Párizsba kirándulnak...

Az Eiffel-torony lábánál hajóra szálltunk, és a Szajnán haladva folytattuk a városnézést. Notre-Dame hatalmas falai között szinte láttuk a „toronyőrt”, a katedrális  melletti téren friss croissant-t vettünk, beültünk egy-a térre néző- kis kávézóba, és egy kicsit beleéltük magunkat Franciaország bájába. London hűvös határozott épületei után a francia házak bujának, kézzelfoghatóbbnak tűntek. Az utcán harmonikás bácsik zenéltek, a karikaturisták vázoltak, és mindenáron meg akarták értetni a járókelőkkel, hogy merre van a borkóstoló. Sajnos a szűkös idő miatt csak felületesen ismerkedhettünk meg a város leghíresebb nevezetességeivel, többek között a Louvre-ral a Diadalívvel. Láttuk a Sándor hidat, az Invalidusok templomát, ahol Napóleon nyugszik, jártunk a Tülériák kertjében. A szajnai hajókázást követően felmentünk az Eiffel-toronyba, és megcsodálhattuk az éjszakai Párizs kivilágított utcáit is. Ekkorra már az időjárási viszonyok nem voltak túl kedvezőek, ám még a szakadó eső sem volt képes elrontani a fényárban úszó Párizs panorámáját.

Késő este indultunk haza, és 20 órával később ismét Mezőtúron voltunk. Észre sem vettük, milyen gyorsan elrepült ez a nyolc nap. Minden nehézség ellenére egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk, hiszen ritkán adódik lehetőségünk ilyen csoportban, szinte egy nagy családként világot látni. Az utazást rengeteg szervezési munka előzte meg, tanáraink (különösen Pálné Balázs Ibolya tanárnő) sokat dolgoztak azért, hogy ez megvalósuljon. Visszatekintve a kirándulásra, a fáradozás nem volt hasztalan: mindenki pozitív élményekkel gazdagodva tért haza, és ezt a hetet még sokáig megőrizzük az emlékezetünkben.

Szabó Fanni

Bordács Fanni

11.E

Teleki Blanka Gimnázium