E címet viselte az a január 17-i Pilinszky est, melyet Földes László, Hobo előadásában láthatott a telt házas közönség a Városi Színházteremben. A művész úrral a rendezvény előtt beszélgettem mezőtúri élményeiről, érzésekről, gondolatokról.

– Honnan a mezőtúri kötődés?

– Itt voltam katona 1964-ben és 1965-ben. Most is korábban jöttem és kimentem az elhagyott laktanyába, ahol most egy bútor-vállalat dolgozik, a körlet és a többi helység megmaradt. Elmentem az úgynevezett külső őrségbe - ami egy lőszerraktár volt - , az őrtoronyban ültem. Ott hallottam először blues zenét, a „Kis vörös kakas” c. Rolling Stones számot, amit meg is énekeltem/ írtam a Rolling Stones blues című egyik első dalomban. Keserű, de meghatározó élmény volt számomra a katonaság. Nehéz körülmények között voltam, többször álltam fenyítés alatt, hadbíróságra is akartak vinni, de nem is ebből fakad a kötődés. Sok mindent megtudtam magamról, amit addig nem, annyira kiélezett volt a helyzet. Tulajdonképpen saját szabadságommal, vagy ha azzal nem, saját jövőmmel játszottam 19-20 éves koromban.

– A Hobo Blues Band Vadászat című albumán mond először Pilinszky verset, akkor egyfajta kiútkeresés volt a célja a költő művei által. Most milyen cél mozgatja?

– 2009-ben írtam egy Circus Hungaricus című monodrámát, melyből cirkuszi előadást rendezett a barátom, Vidnyánszky Attila, aki a debreceni színház vezetője. Nagyon elkeserítő lemez volt, bár nagy sikert aratott, mégis nagyon keserű érzéseket hozott fel bennem a mű mondanivalója. Ebből kivezető útként találtam rá Pilinszkyre. Csak olvasgattam a verseit, nem gondoltam arra hogy estet csinálok belőle, de aztán olyan sokat segített egyrészt az útkeresés, másrészt a hit, harmadrészt egyfajta belső szigor, hogy hálából, vagy tiszteletből - mivel meggyógyítottak, utat mutattak ezek a versek - elhatároztam, csinálok egy Pilinszky estet. Ezzel két színházban játszom, Debrecenben és a budapesti Kamara színházban.

– Ezen kívül sok más költő verseiből is készít esteket, úgy mint Villon, Shakespeare, vagy épp a The Doors, melynek dalaival, illetve Jim Morrison verseivel is foglalkozik. Mi mozgatja Önt, hogy ilyen széles palettán dolgozik?

– Én a magam részéről szövegíró vagyok, gitározni sem tudok, hogy saját szövegeimhez megírjam a zenét. A szöveg oldaláról jöttem ,és általában olyan zenét játszom, amely erősen igyekszik alkalmazkodni a már kész szöveghez. Másrészt olyan zenészeknek a műveit játszom, akik nagyon erős szövegírók voltak, pl. Morrison, Bob Dylan, vagy Viszockij. Harmadrészt pedig olyan költőkét, akik óriási lázadók voltak a saját korukban. A szabadságot kutatták, említhetném Villont, József Attilát, Faludy Györgyöt vagy Pilinszky Jánost. Mindig az útkeresés, és a bele nem törődés, ami ezekből a költőkből számomra árad, és erősít abban a hitemben, hogy az ember, míg cselekvőképes, addig mindenképpen segítsen, ha teheti, vagy legalább ne ártson.

– Ebben a nehéz időben, ami most Magyarországon van, mit tanácsolna nemcsak Mezőtúr, de az egész ország lakóinak?

– Nem nagyon osztogatok tanácsokat, hisz magam is arra szorulok. Úgy gondolom, hogy ezekben a zenékben és versekben, melyeket játszok akár a zenekarommal, akár a színházban, segíteni tudok azzal, hogy elmondom az embereknek, számomra mi a fontos. Hogy ne adják fel saját magukat. Úgy gondolom, hogy a politikába nekem nincs beleszólásom, nem is szeretnék, sose törekedtem erre, sőt visszautasítottam, és az embereknek is igen kevés beleszólásuk van abba, mi történik az országban. Ez legalább 100 éve így van. Saját magukat ne adják fel és hogy a saját életük a legfontosabb. Arra figyeljenek oda, hogy azokkal legyenek szeretetre méltóak és adakozóak, akik a környezetükben vannak. Ne a világ vagy az ország sorsát próbálják megoldani, hanem a sajátjukét vagy azokét, akik körülöttük vannak. Az esetleg, hogy az ember a szemébe néz valakinek, mond vagy énekel neki valamit, beszélget vele, segíthet, megértést hozhat, ami az egyik legelső lépés ahhoz, hogy az emberek kezdeni tudjanak magukkal valamit.

– Elkezdődött egy új év, Önnek mik a tervei?

– Dugig vagyok. Dolgozom egy művön, mely a Requiem a bluesért címet viseli, és melyben megköszönném a blues zenének mindazt - saját dalokkal -, amit kaptam tőle. Dolgozom egy forgatókönyvön, filmelképzelésen a Vadászat c. lemez újraértelmezése kapcsán. Írok egy színdarabot egy világhírű szerelemről, amely Marina Vlady francia színésznő és Vlagyimir Viszockij orosz színész, költő, énekes között zajlott a ’60-as évek közepétől 1980-ig. Kétszereplős darab, egy beregszászi színésznővel fogok játszani. Dolgozom egy könyvön egy újságíróval, aki megkeresett engem és beszélgetünk arról, amit fontosnak tartunk. Több, mint két éve jártam Oroszországban egy Gulag-táborban, és az ott szerzett élményeimet, és az ott gyűjtött elsősorban irodalmi anyagot szeretném összefoglalni, de ez már valószínűleg a 2012-es évben nem sikerül. Ezen kívül pedig a napokban nyitok egy Hobo Klubot Budapesten, mely havonta egyszer fog játszani. Teljesen kiment a divatból, ilyet már senki nem csinál, én mégis megpróbálom.

– Az új évre nagyon sok sikert kívánok, hiszen igen tartalmas évnek néz elébe, és köszönöm ezt az ajándékot, melyet estjével ad számunkra.

– Ez nem ajándék , nekem az a dolgom, hogy ezt csináljam, és ameddig hívnak, addig elmegyek. Ameddig bírom, addig csinálom,végül is mondhatnám: játszom, amíg élek, és élek, amíg játszom.

Miskoltzi Adrienn