Az élő mese varázserejét tapasztalhattuk meg 2012. január 23-án délelőtt a gyermekkönyvtárban, ahová negyedik alkalommal szerveztük meg a Magyar Kultúra Napja alkalmából, nagycsoportos óvodásaink számára a mesemondó délelőttöt. Ebben az évben kilenc kedves kis mesemondó juttatott bennünket a mese szárnyán a képzelet birodalmába, s miközben ők kipirult arccal meséltek, s bejárták Meseország tájait, hogy onnan majd a való világba érkezhessenek, mi felnőttek is jól szórakoztunk: együtt nevettünk, izgultunk, szorítottunk a bajba került hősnek, s közben egy kicsit újraélhettük gyermekkorunkat! Valójában tizenegy kisgyermek jelentkezett e délelőttünkre, de sajnos a Katolikus Óvoda és a Százszorszép Óvoda egy-egy kis mesemondója megbetegedett.

„A gyermek és a neki mesélő szülő között olyan kapcsolat teremtődik, amely nélkül nem érdemes élni.” (Lázár Ervin)

Ezek a gondolatok is megerősítenek bennünket abban, hogy jó úton haladunk, amikor évről évre meghirdetjük mesemondó délelőttünket, hiszen nem telik el nap, hogy ne tennénk fel magunkban a kérdést, vajon miért hallgatnak óvodásaink otthon kevesebb mesét napjainkban, mint szeretnénk. Persze tudjuk is rá a választ mégpedig, hogy a gyorsan változó világunkban igen felgyorsult az élettempó és a TV, a videó, a DVD és a számítógép megjelenése nagyban megváltoztatta a tárgyi környezetünket és az életvitelünket is.

A gyermekek többségének elmondásaiból azt is tudjuk, hogy a szülői mese helyett, esténként leginkább mesefilmet néznek otthon. A legtöbb mesefilm azonban az üres szórakoztatás szintjére süllyedt, s túl azon, hogy tartalmilag legtöbbször kuszák és igénytelenek, formailag sem igazán alkalmazkodnak a gyerekeink igényeihez. A többségük ráadásul tele van agresszivitást sugárzó képsorokkal, amelyek szorongást válthatnak ki vagy - ami talán még ennél is rosszabb - agresszióra ösztönöznek. Éppen ezért e mesemondó délelőttel is szeretnénk a mai rohanó világunkban jó példával elől járni, és a családok figyelmét a mese fontosságára, a mese létjogosultságára ráirányítani. Örülnénk, ha megváltoznának az otthoni szokások, és óvodásaink nem a TV és a számítógép előtt ülnének, nem egy mesefilmre, vagy TV-filmre aludnának el, hanem szüleik esti meséjére merülnének álomba.

Jó lenne ezeket a meghitt pillanatokat a családok mindennapi életébe visszavarázsolni, de legfőképpen azt elérni, hogy minden gyermeknek meséljenek otthon esténként. Ezek olyan pillanatok, melyek semmi mással nem pótolhatóak. Mindezen gondolatok hatására - és mert mi óvodapedagógusok fontos feladatunknak tartjuk a mese megszerettetését és az olvasóvá nevelés megalapozását már óvodás korban- hirdetjük meg immáron negyedik éve ezeket a mesemondó délelőttöket.

A helyszín adott volt, amiért most is köszönetünket fejezzük ki Némethiné Tolnai Edit gyermek-könyvtárosnak, aki négy évvel ezelőtt felajánlotta, és azóta minden évben biztosítja, hogy a gyermekkönyvtárban adják elő a gyermekek a meséiket, és ”mellesleg” idén is berendezte igazi barátságos, hangulatos mesemondó kuckóvá, sőt még egy mesekönyvet is felajánlott a kis mesemondóinknak. Köszönetünk jeléül most is megválasztottuk a „zsűri” elnökének, aki természetesen az idén is szívesen vállalta e „nemes” feladatot. Nagyon köszönjük neki mindezt, és természetesen valamennyi nekünk nyújtott segítségét. Ebben az évben a csodálatos Emléklap mellé - amit Kovács Gáborné óvó néni tervezett még az elmúlt évben-, minden mesemondó gyermekünket megjutalmazhattunk egy-egy mesekönyvvel is. Mindezért a Túri Olvasókör tagjainak fejezzük ki köszönetünket - akik Patkós Éva óvó néni közbenjárására évek óta segítenek nekünk, s ebben az évben három mesekönyvet ajánlottak fel, és Kontér Béláné intézményvezetőnknek, akinek javaslatára minden tagóvoda felajánlott egy-egy mesekönyvet erre az alkalomra. Nagy örömet szereztek ezzel valamennyi kis mesemondónknak!

A magyar népmesék népszerűsítésére ebben az évben is elsősorban magyar népmeséket, terveztünk előadatni a gyermekekkel, de természetesen nem árnyékolta be a délelőtt kiváló hangulatát az sem, hogy az egyik kis óvodásunk a Vajaspánkóról mesélt nekünk.

Végül a nagycsoportos gyermekek és az óvó nénik döntései alapján a következő gyermekek adták elő választott népmeséiket:

- Kiss Virág (Gyermek-kert Óvoda)- A három kismalac és a farkas.

- Pók Hajnalka (Gyermek-kert Óvoda)- A fogfájós nyuszi.

- Hrncsárovics Richard (Gyermek-kert Óvoda)-A kismalac és a farkasok.

- Varga Zoltán (Gyermek-kert Óvoda)-A kisgömböc.

- Cina Viktória (Mesekert Óvoda)- A három pillangó.

- Gyarmati Helga (Harmatcsepp Óvoda)- A kiskakas gyémánt félkrajcárja.

- Tóth Levente Péter (Csoda-vár Óvoda)- A vajaspánkó.

- Debreczeni Dániel (Csoda-vár Óvoda)- Az orsó, a metélő és a tű.

- Avramucz Ruben Manó (Csoda-vár Óvoda)-A kiskakas gyémánt félkrajcárja.

A mesemondás előtt a gyermekek egy rögtönzött kis „virágoskertből” választhattak virágot, amelyen annyi pötty volt, ahányadiknak mondhatták a meséiket. Izgatottan számolták a kis pöttyöket mikor kerülnek sorra. A kezdeti, kevéske izgalom ellenére csodálatosra sikeredett ez a nap minden résztvevő gyermek és felnőtt számára! Óvodásaink gyönyörűen megtanulták a választott meséket és kedvesen hangsúlyozva, néhányan édesen selypítve tolmácsolták a hallgatóság felé. Mert, hogy volt hallgatóság az idén is! Az óvó nénik mellett a Csoda-vár Óvoda „Süni” csoportos gyermekei is szurkoltak a kis mesemondóknak- leginkább persze a csoport társuknak, Tóth Levinek- és tekintetükből, tapsaikból arra következtethettünk, hogy igazi örömet jelentett számukra ez a délelőtt. Mesemondó délelőttünk végén a „zsűri elnökünk” - Edit néni-, kedves „mesei gondolatokkal” is megtöltötte kis mesemondóink batyuját, hogy majd további útjuk során ezekből töltekezhessenek!  Köszönjük a kis mesemondóknak és az őket felkészítő szülőknek, óvodapedagógusoknak ezt a szép délelőttöt!

„Amíg mese él az emberek körében, kevesebb hely jut ott a rossznak” (Bánffy György)

Lázárné Tor Ildikó

(Óvodapedagógus)